"A hétvégi disznótor előkészületeként a Széchényi István Mezőgazdasági Szakképző Iskola 12.A osztályának gépész tanulói és a Városüzemeltetési Intézmény dolgozói szabadítják ki a tájházakat a hó fogságából."
Idén is Hajdúsági Disznótor a Hajdúböszörményi Tájházakban!
Várjuk intézmények, vállalkozások, civil szervezetek, baráti körök jelentkezését, melyek február 18-án disznótoros verseny keretében feldolgozzák a sertést a fülétől a farkáig. Díjazzuk a legízletesebb házipálinkát, a hamísítatlan böszörményi cukros-májas hurkát, a hosszú kolbászokat és a hiányozhatatlan toros káposztát!
Nevezési határidő: 2012. január 24.
Versenykiírás: www.hajduboszormenyi-tajhazak.eu
Jelentkezés és bővebb információ: 06 20 368 4989
A népi építészet emlékeit őrzi a Polgári utca egyik zugának öt paraszti porta alkotta épületegyüttese, mely egyszerű, alföldi típusú lakóházakból és gazdasági épületekből áll. A házak a 18. század vége és a 19. század közepe között épültek és napjainkban is hűen reprezentálják a korabeli életmódod és a népi építészet szerves összetartozását.
Mindegyik porta más és más kialakítású, melyeket korábban fekete kerítés választott el egymástól. A portán elhelyezkedő épületeknek rendszerint hagyományos rendje van, de a más időszakban való építés miatt eltérések itt is tapasztalhatók. A házat általában egyvonalban, sorban, összeépítve, de akár külön is melléképületek, istálló, ólak követik. A házak legtöbbször véggel az utcára néznek, a ház és a kerítés között kis virágoskerttel. A tetőfedés anyaga nád. A két végén kontyolt nyeregtető nádszegését és a tetőszéleken lévő nádvégeket kötőfákkal, kötőrudakkal, lécekkel szorították le. A házak fala vályogból készült, mely az agyagos föld, víz és pelyva vagy szalma keveréke, mely olcsó és jól szigetelő tulajdonságokkal rendelkező építőanyag. A tiszta fehérre meszelt fal alja fekete (korom) elhúzást kapott.
Az alföldi háztípusba tartozó lakóépületek háromosztatú, téglalap alaprajzú egyenes házak, melyek előtt a ház vonalán tornác vonul végig. A tornác csökkentette a ház szobáinak felmelegedését, védett az esőtől és rakodóhelyül is szolgált. A padlásra a tornácoldalon lévő faajtó mögötti lépcsőn lehet feljutni. Hagyományos a pitvar-szoba-kamra elosztás, később a kamra helyét szoba veszi át, így kialakulva lakó- és a tisztaszoba különböztethető meg. Minden helyiség földpadlós volt korábban, falai fehérre meszeltek. A házba belépve a pitvar az előszoba és a konyha funkcióját látta el, innen fűtötték a szobá(k)ban álló kemencét(ket). A kemence előtt állt a szabadkéményes tűzhely. A kéménynyílás húsok, kolbászok füstölésére is alkalmas volt. Az utcafronthoz közelebbi tisztaszobában a kemence melletti sut volt a gyermekek kedvenc fekvőhelye.
1975-ben műemléki védelmet kapott.







A vályog, részben vertfalú lakóház előtti kis virágoskert faragottvégű lécajtaján át érünk a portára. A díszes deszkamellvédű, szarkalábas oldaltornác nekifut a tisztaszobának. Végében meredek falépcső visz fel a padlásra. A pitvarajtó mögött háromosztatú házba lépünk. Szemben két falazott boltív és egy fagerenda tartja a téglából épített szabadkéményt, melyet ugyan elboltoztak, de füstnyílást hagytak rajta. A kéményalját padka veszi körbe. Ennek közepe megemelt, mely a régebbi középpadka, vagy falbarakott tűzhely maradványa lehet. A két kemenceszáj előtt, a konyha füstmentesítése céljából, egy-egy falazott füstfogó készült, melyen kis faajtó zárja a tévő előtti füstös hamuzó teret. Jobbra, a nagyházban sifonkemence áll. A másik szoba kemencéjét elbontották.
Lakóháza háromosztatú, téglával burkolt, faoszlopos oldaltornáccal. Vaskos, rakott földfalú épület, mestergerendás, deszkamennyezetes szobákkal, a hátsóban megmaradt a sifonkemence. Külsejében ez emlékeztet a legjobban a régi, kanfaros tetejű böszörményi házakra, főhomlokzatán egy ablakkal. Az oromzatot vízvető nem választja el a faltól, ezáltal a ház hófehér egybeolvadt „arca” nagy, szinte kerekded, a nádtető ívesre formált „ellenző”-jével körítetten. A tornácvégben, a pitvarajtó mellett fagrádics vezet föl a padlásra. A házzal átellenben háromrekeszes, nádtetős, „kollátos” disznóól maradt meg eredetiségében.
Így egy háromosztatú és egy kétosztatú rendszer összekapcsolása jött létre. Az első házrészen igen keskeny, faoszlopos dísztornácot alakítottak ki az eresz alatt, innen nyílik a pitvarajtó füstnyílással, a hajdani kéményalja jobb falában megmaradt, beépített kemenceszájat rejtő testes kéménypillérrel. A másik szoba hátsó falában, szokatlan helyen áll a zugban található tüzelőszerkezetek legszebbike, egy hatalmas búboskemence. Ennek fűtését – érdekes módon, a másik bejáratú lakrész pitvarából tudták megoldani. Az utolsó szoba mögött egy nádazott tetejű istálló, nyitott oldalú, berendezett szín, végül pedig egyrekeszes „kollátos” disznóól zárja a hosszú sort. A ház egy ablakkal és oromzatos kialakítású tetővel néz a zug felé.